Introduction

Két éve, mikor a korábbi 35 lábas M1 hajót építette Dini (Paulovits Dénes), közvetlenül szembesült a katamaránok örök forstag feszesség problémájával és már akkor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy valahogy ki kellene ezt küszöbölni. (A nagyobb forstag feszesség nagyobb orrvitorla használatát teszi lehetővé.) A megoldás adta magát...

A PAUGER műhely atyja -aki többek között a világhírű vitorlázó Russell Coutts által menedzselt és róla elnevezett RC44 típusú versenyhajókat is építi - Paulovits Dénes a kétárbocos katamaránt tekintélyes méretű, 50 láb (15 méter) hosszú testekre ültetett kettő darab, egyenként 19 méter hosszú árboccal álmodta meg, ezáltal megduplázva a felhúzható vitorlafelületet, ami extra felhajtóerőt generál. Az árbocokat egymáshoz két merev tartóval rögzítette, ezzel jelentősen csökkentve az árbocok, az árbocmerevítő állókötélzet és a hajó összsúlyát. A hajó 9 méteres szélességével biztosítja a szükséges visszaállító nyomatékot, illetve lehetővé teszi, hogy az egymás mellett elhelyezkedő vitorlák ne zavarják egymást az áramlásban és maximális hatékonysággal tudjanak működni.

A tervek megvalósítása egy szerencsés találkozásnak köszönhető. Mivel ez a terv a többtestű versenyvitorlások között is különcségnek számít, ezért az építtető tapasztalt társat keresett a terv megvalósításához. Józsa Márton, aki összekovácsolta az Ausztráliától a Földközi-tengerig is ismert WILD JOE maxi versenyhajó tengeri versenyvitorlás legénységét, fantáziát és kihívást látott az elképzelésben és Dinivel való együttműködésük révén fél év alatt megépült a prototípus. A tengeri körülmények között edződött, Magyarország egyik legtapasztaltabb és legösszekovácsoltabb legénységével, a Wild Joe Sailing Team tagjaival kezdte meg a hajó bevitorlázását.